Universität zu Köln, Philosophische Fakultät, Kunsthistorisches Institut, Abteilung Architekturgeschichte

Kölnt elsősorban az építészettörténeti részlegen (Abteilung Architekturgeschichte) folyó magas színvonalú tudományos munka miatt választottam DAAD-ösztöndíjam színhelyéül. Kutatásaim során számos kiadványukkal találkoztam, sok közülük alapvető fontosságú.

Az intézmény korábbi vezetője Günther Binding volt, az ő nevével már akkor találkoztam, amikor még nem is gondolkodtam PhD-tanulmányokon. Konkrétan ez volt az a nagyon érdekes kis könyv, ami a wolfenbütteli könyvtár szabadpolcáról a kezembe került:

Binding professzornak azóta sok könyvét megismertem, és nagyon boldog voltam, amikor egyszer-kétszer ő maga is felbukkant a kölni tanszéken (bár odamenni nem mertem hozzá).

A fenti kis könyv másik szerzője, Norbert Nußbaum pedig azóta az intézet vezetője lett. Őt ma (nem véletlenül) a középkori építészet egyik legelismertebb kutatójának tartják. Korábban is ismertem a középkori építéstechnikáról, a tudás átadásáról szóló írásait (is), de személyes konzultációink során a saját kutatásaimra vonatkozóan is új lökést adtak ezen gondolatai.

DAAD-ösztöndíjasnak lenni Kölnben nagyon jó. (Gondolom máshol is, de nekem erről vannak személyes tapasztalataim.) Az Akademisches Auslandamt minden segítséget megad, és még bulikat is szerveznek. Szinte olyan jogosultságokat kaptam, mintha az egyetem hallgatója lennék, sőt az intézmény könyvtárában még saját asztalom is volt, és szabad bejárásom éjjel-nappal-hétvégén. A könyvtár a középkori építészet, építéstechnika kutatójának egyébként is kincsesbánya. Minden szabadpolcon van, a rendszerezés áttekinthető, egy-egy témához még a legfontosabb cikkek is ott vannak különnyomatként, és a könyvtáros, Frau Behrens nagyon kedves és segítőkész, ahogy mindenki más is.

Azzal kezdtem a bejegyzést, hogy Kölnt mint helyszínt elsősorban az Abteilung Architekturgeschichte miatt választottam. Ez így is van, de nem elhanyagolható szempont volt a város gazdag középkori építészete sem. Erről majd a következő bejegyzésben írok.

DAAD Köln

Gyors bejelentkezés: DAAD-ösztöndíjjal Kölnben vagyok. A fogadó intézményem a kölni egyetem művészettörténeti intézetének építészettörténeti részlege. A részleg vezetőjétől, Norbert Nußbaumtól kértem és kaptam fogadónyilatkozatot, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Hétfőn megyek vele konzultálni. Aki kicsit is mélyebben foglalkozik a középkori építészettel, az biztos, hogy ismeri a nevét.

Két hónapig leszek itt, és a kutatási tervem szerint a gótikus építéstechnikát fogom vizsgálni, különös tekintettel az emelőgépekre és a tornyok építésére, a neogótika technológiájára is kitérve, azt a középkorival összevetve.

Kölnről így hirtelen annyit, hogy egy hete vagyok itt, de még mindig nem tudtam az összes középkori templomot megnézni.

Egy barátom az egyik korábbi kutatóutam kapcsán megkérdezte, hogy mi értelme van ilyen messzire menni kutatni, amikor már minden fent van az interneten. Egyrészt nincs minden fent az interneten, másrészt maguk az épületek is fontosak, de nem is ez a lényeg. Isaac Asimov (aki íróként ismert, de civilben tudós volt) az egyik robottörténetében nagyon szépen megfogalmazza a dolgot. Az a történet alaphelyzete, hogy egy intuitív, tanulásra képes robotnak kellene elsajátítania mindent, amit az emberiség a planetológiáról tud. Ezért a tervezője el akarja vinni Flagstaffbe, az általános planetológia világközpontjába. A főnöke az utazást ellenzi. Az alábbi párbeszéd zajlik le köztük, és itt van gyönyörűen összefoglalva, hogy mi értelme van a tudományos kutatóutaknak még most is, amikor látszólag minden információ elérhető mindenhol:

„– A robotok földi mozgását szigorúan korlátozzák. És nincs is rá szükség. Hozasson ide egy általános planetológiai könyvtárat, és Jane majd megtanulja.– Nem! Vegye már észbe, Peter, hogy Jane nem közönséges logikai robot, hanem ösztönös! (Az eredetiben intuitív - BZ)– És?– És akkor hogyan mondhatnánk meg, mire van szüksége, mit tud használni, mi fogja felvillanyozni? Könyvek olvasására akármilyen gyári acélmodellt használhatunk; azok csak befagyott adatok, és egyébként is idejétmúltak. Jane-nek élő információ kell; neki hangszínek, mellékes szempontok kellenek; tökéletesen értelmetlen dolgokra is szüksége lesz. Honnan az ördögből tudnánk, mikor kezd el ketyegni benne valami, hogy aztán mintába álljon össze? Ha tudnánk, egyáltalán nem is lenne szükségünk rá.Bogert kezdett elfáradni.– Akkor hozza ide az embereket, a legelső planetológusokat.– Itt nem jó. Kikerülnek az elemükből. Nem viselkednek természetesen. Azt akarom, hogy Jane munka közben figyelje őket, azt akarom, hogy lássa a berendezéseiket, irodájukat, asztalaikat, mindent, amit látni lehet.”

"Machinas beim Münster zu Straspurg gebraucht worden": the engines in Hans Hammer’s portfolio

Abstract of my presentation at the 3th Interdisciplinary Doctoral Conference (University of Pécs, 17. April)

Hans Hammer was the master builder of the Strasbourg cathedral at the end of the 15th century. In addition small but intricate works in the cathedral (for example the famous pulpit) he had a momentous job: to design and build up the second tower of the cathedral. Building great towers was a task without a preceding antique model. Its construction differs significantly from the other parts of the building, especially because it is a freestanding structure. This explains the need of advanced hoisting engines. The second tower in Strasbourg wasn’t built up, but the portfolio of Hans Hammer survived, with more than a dozen detailed drawings of engines. This collection is unique. There are other collections available from the second half of the 15th century with drawings of engines, but they are connected with warfare, not construction. (One important exception is the sketchbook – the so-called zibaldone – of Ghiberti Bonaccorso with the engines of Brunelleschi from the construction of the dome in Florence, but it is originated in the different cultural and geographical background of the Italian Renaissance.) Fortunately the construction of towers was a beloved subject of the contemporary artists (including the engines and everything in connection), so we can examine this task on many illuminations and paintings. With the help of the aforementioned contemporary drawings (the warfare-books, the zibaldone, the artworks) the engine drawings of Hans Hammer can be examined, categorised and placed in contemporary context.