2014. június 28., szombat

DAAD Köln

Gyors bejelentkezés: DAAD-ösztöndíjjal Kölnben vagyok. A fogadó intézményem a kölni egyetem művészettörténeti intézetének építészettörténeti részlege. A részleg vezetőjétől, Norbert Nußbaumtól kértem és kaptam fogadónyilatkozatot, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Hétfőn megyek vele konzultálni. Aki kicsit is mélyebben foglalkozik a középkori építészettel, az biztos, hogy ismeri a nevét.
Két hónapig leszek itt, és a kutatási tervem szerint a gótikus építéstechnikát fogom vizsgálni, különös tekintettel az emelőgépekre és a tornyok építésére, a neogótika technológiájára is kitérve, azt a középkorival összevetve.
Kölnről így hirtelen annyit, hogy egy hete vagyok itt, de még mindig nem tudtam az összes középkori templomot megnézni.


Egy barátom az egyik korábbi kutatóutam kapcsán megkérdezte, hogy mi értelme van ilyen messzire menni kutatni, amikor már minden fent van az interneten. Egyrészt nincs minden fent az interneten, másrészt maguk az épületek is fontosak, de nem is ez a lényeg. Isaac Asimov (aki íróként ismert, de civilben tudós volt) az egyik robottörténetében nagyon szépen megfogalmazza a dolgot. Az a történet alaphelyzete, hogy egy intuitív, tanulásra képes robotnak kellene elsajátítania mindent, amit az emberiség a planetológiáról tud. Ezért a tervezője el akarja vinni Flagstaffbe, az általános planetológia világközpontjába. A főnöke az utazást ellenzi. Az alábbi párbeszéd zajlik le köztük, és itt van gyönyörűen összefoglalva, hogy mi értelme van a tudományos kutatóutaknak még most is, amikor látszólag minden információ elérhető mindenhol:
„– A robotok földi mozgását szigorúan korlátozzák. És nincs is rá szükség. Hozasson ide egy általános planetológiai könyvtárat, és Jane majd megtanulja.– Nem! Vegye már észbe, Peter, hogy Jane nem közönséges logikai robot, hanem ösztönös! (Az eredetiben intuitív - BZ)– És?– És akkor hogyan mondhatnánk meg, mire van szüksége, mit tud használni, mi fogja felvillanyozni? Könyvek olvasására akármilyen gyári acélmodellt használhatunk; azok csak befagyott adatok, és egyébként is idejétmúltak. Jane-nek élő információ kell; neki hangszínek, mellékes szempontok kellenek; tökéletesen értelmetlen dolgokra is szüksége lesz. Honnan az ördögből tudnánk, mikor kezd el ketyegni benne valami, hogy aztán mintába álljon össze? Ha tudnánk, egyáltalán nem is lenne szükségünk rá.Bogert kezdett elfáradni.– Akkor hozza ide az embereket, a legelső planetológusokat.– Itt nem jó. Kikerülnek az elemükből. Nem viselkednek természetesen. Azt akarom, hogy Jane munka közben figyelje őket, azt akarom, hogy lássa a berendezéseiket, irodájukat, asztalaikat, mindent, amit látni lehet.”