The machine drawings of Hans Hammer in the context of the contemporary machine representations

Abstract of my presentation at the 10th PhD & DLA Symposium (University of Pécs, 20. October 2014)

The first known drawings of machines can be found in warfare-themed manuscripts. The oldest of them dates back to the 14th century, but their proliferation took place in the 15th century. During the century an almost standardised drawing style, vocabulary was developed, which also survived throughout the Renaissance.

Compared to the relatively high number of the survived warfare-related manuscripts which included drawings (their number is above 50), the representation of machines for civil usage is very rare throughout the century, even though the architectural drawings also proliferated during this century, and they also introduced a distinct representation style.

The survived portfolio of the Strasbourg master builder Hans Hammer lies at the intersection of this two disciplines: it includes both machine and architectural drawings in a large number. Given the occupation of the master, we can safely assume that in contrast to those found in the majority of the contemporary machine drawings, his machines served civil purposes.

During this conference lesson the following questions are discussed: how do Hans Hammer’s machine drawings fit in the corpus of the contemporary machine drawings both by drawing style and function; and with which manuscripts can a direct connection be made?

Universität zu Köln, Philosophische Fakultät, Kunsthistorisches Institut, Abteilung Architekturgeschichte

Kölnt elsősorban az építészettörténeti részlegen (Abteilung Architekturgeschichte) folyó magas színvonalú tudományos munka miatt választottam DAAD-ösztöndíjam színhelyéül. Kutatásaim során számos kiadványukkal találkoztam, sok közülük alapvető fontosságú.

Az intézmény korábbi vezetője Günther Binding volt, az ő nevével már akkor találkoztam, amikor még nem is gondolkodtam PhD-tanulmányokon. Konkrétan ez volt az a nagyon érdekes kis könyv, ami a wolfenbütteli könyvtár szabadpolcáról a kezembe került:

Binding professzornak azóta sok könyvét megismertem, és nagyon boldog voltam, amikor egyszer-kétszer ő maga is felbukkant a kölni tanszéken (bár odamenni nem mertem hozzá).

A fenti kis könyv másik szerzője, Norbert Nußbaum pedig azóta az intézet vezetője lett. Őt ma (nem véletlenül) a középkori építészet egyik legelismertebb kutatójának tartják. Korábban is ismertem a középkori építéstechnikáról, a tudás átadásáról szóló írásait (is), de személyes konzultációink során a saját kutatásaimra vonatkozóan is új lökést adtak ezen gondolatai.

DAAD-ösztöndíjasnak lenni Kölnben nagyon jó. (Gondolom máshol is, de nekem erről vannak személyes tapasztalataim.) Az Akademisches Auslandamt minden segítséget megad, és még bulikat is szerveznek. Szinte olyan jogosultságokat kaptam, mintha az egyetem hallgatója lennék, sőt az intézmény könyvtárában még saját asztalom is volt, és szabad bejárásom éjjel-nappal-hétvégén. A könyvtár a középkori építészet, építéstechnika kutatójának egyébként is kincsesbánya. Minden szabadpolcon van, a rendszerezés áttekinthető, egy-egy témához még a legfontosabb cikkek is ott vannak különnyomatként, és a könyvtáros, Frau Behrens nagyon kedves és segítőkész, ahogy mindenki más is.

Azzal kezdtem a bejegyzést, hogy Kölnt mint helyszínt elsősorban az Abteilung Architekturgeschichte miatt választottam. Ez így is van, de nem elhanyagolható szempont volt a város gazdag középkori építészete sem. Erről majd a következő bejegyzésben írok.

DAAD Köln

Gyors bejelentkezés: DAAD-ösztöndíjjal Kölnben vagyok. A fogadó intézményem a kölni egyetem művészettörténeti intézetének építészettörténeti részlege. A részleg vezetőjétől, Norbert Nußbaumtól kértem és kaptam fogadónyilatkozatot, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Hétfőn megyek vele konzultálni. Aki kicsit is mélyebben foglalkozik a középkori építészettel, az biztos, hogy ismeri a nevét.

Két hónapig leszek itt, és a kutatási tervem szerint a gótikus építéstechnikát fogom vizsgálni, különös tekintettel az emelőgépekre és a tornyok építésére, a neogótika technológiájára is kitérve, azt a középkorival összevetve.

Kölnről így hirtelen annyit, hogy egy hete vagyok itt, de még mindig nem tudtam az összes középkori templomot megnézni.

Egy barátom az egyik korábbi kutatóutam kapcsán megkérdezte, hogy mi értelme van ilyen messzire menni kutatni, amikor már minden fent van az interneten. Egyrészt nincs minden fent az interneten, másrészt maguk az épületek is fontosak, de nem is ez a lényeg. Isaac Asimov (aki íróként ismert, de civilben tudós volt) az egyik robottörténetében nagyon szépen megfogalmazza a dolgot. Az a történet alaphelyzete, hogy egy intuitív, tanulásra képes robotnak kellene elsajátítania mindent, amit az emberiség a planetológiáról tud. Ezért a tervezője el akarja vinni Flagstaffbe, az általános planetológia világközpontjába. A főnöke az utazást ellenzi. Az alábbi párbeszéd zajlik le köztük, és itt van gyönyörűen összefoglalva, hogy mi értelme van a tudományos kutatóutaknak még most is, amikor látszólag minden információ elérhető mindenhol:

„– A robotok földi mozgását szigorúan korlátozzák. És nincs is rá szükség. Hozasson ide egy általános planetológiai könyvtárat, és Jane majd megtanulja.– Nem! Vegye már észbe, Peter, hogy Jane nem közönséges logikai robot, hanem ösztönös! (Az eredetiben intuitív - BZ)– És?– És akkor hogyan mondhatnánk meg, mire van szüksége, mit tud használni, mi fogja felvillanyozni? Könyvek olvasására akármilyen gyári acélmodellt használhatunk; azok csak befagyott adatok, és egyébként is idejétmúltak. Jane-nek élő információ kell; neki hangszínek, mellékes szempontok kellenek; tökéletesen értelmetlen dolgokra is szüksége lesz. Honnan az ördögből tudnánk, mikor kezd el ketyegni benne valami, hogy aztán mintába álljon össze? Ha tudnánk, egyáltalán nem is lenne szükségünk rá.Bogert kezdett elfáradni.– Akkor hozza ide az embereket, a legelső planetológusokat.– Itt nem jó. Kikerülnek az elemükből. Nem viselkednek természetesen. Azt akarom, hogy Jane munka közben figyelje őket, azt akarom, hogy lássa a berendezéseiket, irodájukat, asztalaikat, mindent, amit látni lehet.”